Az MSZP 2014. december 13-i ülése után időszerű beszélni az MSZP belső reformjairól és pálfordulásairól. Tóbiás József MSZP elnök és frakcióvezető zárszava szerint
"Az MSZP kapu kíván lenni és nem erőd. Az erőd bezárkózik. A kapu nyitva van. Én egy jövőbe mutató, erős, vitákkal teli, építkező MSZP-t látok. Mi akarjuk a változást. Ne rettenjünk meg a hétköznapok változásaitól sem."
Az ülés témája volt többek között az "új25év", az elkövetkezendő 4 évhez való viszonyulás, a belsőreform kérdésköre, a kormányváltás mikéntje, továbbá a 2017-es köztársasági elnök választás. Hogy hogy képzelik ez utóbbit a Szocialisták? Hát közvetlen elnökválasztást akarnak! Hogy ez a felvetés honnan lehet ismerős? Onnan, hogy 1990-ben, ugyancsak ellenzékben, ugyancsak a padlón, de az MSZP már felvetette.
Kezdjük onnan, hogy Pozsgay Imre a Kossuth Rádióban 1989. január 28-án bejelentette¹, hogy az MSZMP KB által a történelmi múlt elemzésére felállított bizottság szerint
"1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés volt".
Ezzel a reformer aláásott mindent, amivel az MSZMP legitimálta magát 1956 óta, mely a hatalmi egyensúly alapja volt. 1989. február 10-11-i ülésén az MSZMP Központi Bizottsága elfogadta a határozatot és úgy határozott, a továbbiakban a cél a többpártrendszer. Ekkor még nem lehetett látni, mi lesz az MSZMP sorsa, ám még az év tavaszán megegyeztek párton belül a szembenálló felek a továbbiakról és ésszerű okokból fakadóan nem döntöttek a szakadás mellett, így nem került a párt a történelem süllyesztőjébe. Erre a későbbiekben még további példákat láthatunk!
1989. október 7-én végül kimondják az igényt a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusán egy új párt létrehozására, mely a Magyar Szocialista Párt lesz. Teljes mértékben utódpártnak tekinthető, megörökli az egykori állampárt vagyonát is, ám ideológiájának a munkáspárti-kommunista vonalnál kevésbé markáns, szociáldemokráciát választja. A konzervatív vonalát az MSZMP-nek a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt viszi tovább.
Az 1990. évi választásokon a volt állampárt csúfos vereséget szenved, mindössze 534 898 szavazatot szereznek a 4 911 241-ből, mely 10,89%-ot jelent. A második fordulóban még ennél is alacsonyabb szavazatarányt hoznak össze, egészen pontosan: 6,35%-ot. Ezután a következő várható fejlemény az MSZP teljes szétesése és a betagozódás vagy a politikától való eltávolódás lett volna, de nem így történt. Az MSZP meghatározta az elmúlt 25 év politikai arculatát és tervében áll a következő 25 évét is befolyásolni.
Jelenleg, meglovagolva a Fidesz példátlan népszerűvesztését, megpróbálják bedobni a közbeszédbe a közvetlen elnökválasztás gondolatát, de meg kell jegyeznünk, ezt már korábban is megtették. Egészen pontosan akkor, amikor szintén hasonlóan silány eredményekkel rendelkezett az MSZ(M)P támogatottság terén, a rendszerváltás idején. A felvetés nagy port kavart akkoriban a demokratikus ellenzék részéről, akikkel az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon nem is tudtak teljes mértékben és egységben megyezni, ugyanis az ellenzék egy része (pl. SZDSZ, Fidesz, FKgP) félt annak a lehetőségétől, hogy a népszerű reformkommunista, Pozsgay Imre kerül az államfői székbe. Ezért volt a "négyigenes népszavazás" tétje a közvetlen elnökválasztás is, egészen pontosan az, hogy mikor válasszák, az országgyűlési előtt vagy után. A kérdés végül mindössze 6101 szavazatnyi többséggel lett "lerendezve", az eredmény pedig hatályon kívül helyezte a köztársasági elnökválasztás kitűzéséről szóló országgyűlési határozatot, így az államfő megválasztására az 1990. tavaszi országgyűlési képviselőválasztásokig nem került sor.²
Ezután az MSZP tett még egy próbálkozást arra, hogy megakadályozza a parlamenti elnökválasztást, ezáltal az MDF-SZDSZ paktum révén a liberális Göncz Árpád megválasztást. A népszavazási kezdeményezésük, 1990. július 29-ei kiírással csúfos kudarcba fulladt, a választópolgárok 14%-a (1 078 899 fő) jelent meg a fülkékben, a meglepően alacsony részvételi arány ellentétben áll azzal, hogy a "négyigenes népszavazáskor" 2 145 825 fő szavazott az MSZP reményei szerint... A népszavazási referendum eredménytelenül zárult, a parlamenti patkó képviselői választhattak köztársasági elnököt.
Hogy azóta volt már 3 ciklusnyi MSZP kormányzás?! Ez a pártot és képviselőit nem igazán izgatta, ugyanis a többség birtokában elég nagy ráhatásuk lehetett az eredményre, a közvetlen elnökválasztásban immáron nem voltak többé érdekeltek. Egészen 2014-ig, egy olyan szituációban, amikor a kormánypárt gyenge, az ellenzék pedig erőtlen. Hogy mennyire etikus, mennyire szociáldemokrata vagy mennyire bázisdemokratikus alap ez így az MSZP számára, azt mindenki maga döntse el; a megújulással kapcsolatban pedig álljon itt pusztán egy ábra, mely a párt frakciójának átlagéletkorát tartalmazza az elmúlt 20 évből. (A mintavételi adatok a frakció alakulásakor történtek!)
