Az 1990-es választásokon még hat párt jutott kompenzációs listáról mandátumhoz, azaz érte el – az akkor még 4%-os küszöböt –, továbbá még számos párt vagy egyesület juttatott képviselőt egyéni mandátummal az országgyűlésbe. Mára ebből a hat pártból három, lényegében kettő maradt meg. A Fidesz(–KDNP) és az MSZP. De mi lett a többivel? Rövid szünet után végre újraindult a blog és erre is választ kaphat az olvasó.
Az MDF alapítóit: a kádár-rendszer alatt éledő népi-írói szemlélet, tradicionalitás és nemzeti érzelem kötötte össze. Ez a szellemi kör végül 1987. szeptember 27-én alakult körülhatárolható szervezetiséggel rendelkező egésszel: Lakiteleken, Lezsák Sándor kertjében. Rövid, de meghatározó ellenzéki szerep után 1990-ben a szavazatok közel 25%-ával a legerősebb párt lett a parlamentben, a mandátumok 42,5%-át söpörte be. Az MDF és Antall József vezetésével alakulhatott kormány, a koalícióban az FKGP és a KDNP kapott helyet.
A gazdasági, társadalmi és politikai válságban hatalomra kerülő kormány tisztában volt azzal, hogy nincs esély nyugodt, konszolidált kormányzásra – Antall maga is "kamikáze-kormány" jelzővel illette az alakuláskor –, ám arra valószínűleg senki sem gondolt, hogy az első domináns kormányzása a pártnak: az utolsó is lesz. Ezekután már csak koalíció kisebb partnereként volt lehetősége részt venni az MDF-nek kormánymunkában...
A kormány '90 májusában állt fel, október 25-én pedig már az utcán voltak a taxisok a benzináremelés ellen tiltakozva; az új adminisztráció nem volt kellően felkészült egy ilyen sokkhelyzetre, az országot teljesen megbénították a jól szervezett, fejlett kommunikációs rendszerrel rendelkező blokádolók. Barna Sándor kijelentette, amennyiben parancsot kap az erőszak alkalmazására, akkor lemond, az akkor betegeskedő Antallt helyettesítő belügyminiszter, Horváth Balázs pedig alkalmatlannak bizonyult a rendkívüli állapot minél előbbi, minél kisebb presztízsveszteséget okozó megoldására – végül két hónapra rá le is váltják.
A krízis végül a taxisok viszonylagos győzelmével, kompenzációval ért véget október 28-án, de ez a pár nap elég volt arra, hogy megmutatkozzon, az országot elhagyó szovjet csapatok, a moszkvai támogatás nélkül a magyarországi adminisztráció még nem kellően érett, felkészült. Végül minden blokádrésztvevő amnesztiában részesült Göncz Árpádtól a gyülekezési-törvények megsértése és a közüzem akadályozása alól.
A ciklus alatt újabb és újabb válságok csorbítják a kormány támogatottságát mind a patkóban, mind a közvéleményben. A koalíciót végül az FKGP el is hagyja (egy része, a 36-ok, a későbbi EKGP támogatja továbbra is a jobbközép koalíciót), továbbá az MDF-ből is kiválnak olyan alakulatok, mint a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) vagy a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP); csak ez előbbi fog később a parlamentbe kerülni önerőből, az MDNP 2005-ben újraegyesül a Magyar Demokrata Fórummal.
Az 1994-es választásokra megfeleződött a táboruk, az 1,2 millió szavazóból mintegy 650 000 teszi az MDF mellé az X-et, mandátumarányuk 10% alá csökken. A Fidesz egyre dominánsabb jobbközép oldalra farolásával további szavazatokat vesztenek a ciklusban.1998-ban már el sem érik a 4%-ot, kevesebb, mint 140 000 szavazóval rendelkeznek, mégis 17 mandátumhoz és az Igazságügyi minisztériumhoz jutnak a Fidesszel való megállapodás révén, 2002-ben pedig már Fidesz-MDF közös indulás történik, mely teljesen elsúlytalanítja az MDF-et, a továbbiakban már éppen, hogy az 5%-os küszöb felett fuldokolnak, majd 2010-ben be is buknak.
De mi volt ennek az oka? A képlet egyszerű. A párt nem tudta rendezni a sorait a rossz kormányzás után, a belső viszályok, valamint az új, domináns, agresszív erő (Fidesz) megjelenése teljesen perifériára szorította az MDF-et. 2002-ben, amikor koalíciós partnerként a kormányba kerültek, több régi tagot is törvénytelen módon zártak ki a szervezetből – pert is vesztett emiatt az MDF.
A 2006-os választásra egyfajta harmadik utas politikát próbáltak felépíteni a kétpólusúvá váló környezetben, melynek eredményeképp még bejutottak a parlamentbe, de végül a reformképtelen formáció tagjai vagy betagozódtak, vagy elszigetelődtek, a választók pedig elpártoltak a hitelét és erejét vesztett párttól. Utolsó lehelletével még 2010-ben Bokros Lajost bejuttatta az Európai Parlamentbe az MDF, de ez is tovább roncsolta a pártot, hiszen a Horn-kormány volt pénzügyminisztere megosztó személy a mai napig.
Végül megpróbálkoztak az SZDSZ-el közösen bejutni 2010-ben, de ez hamvába halt ötlet volt az új, dinamikus pártok megjelenése miatt, mint a Jobbik vagy az LMP. Húsz év parlamenti jelenlét után az MDF kiesett, Dávid Ibolyát leváltották először Herényi Károlyra, majd Makay Zsoltra, akinek segítségével létrejött a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség (JESZ), mely a 2014-es választásokon kevesebb, mint huszonháromezer szavazót és félmilliárdos kampánytámogatást zsebelt be, továbbá azzal híresült el, hogy ezt autósoknak osztogatja el.
Források és részletek:
http://hvg.hu/tudomany/20101024_memento_1990_taxisblokad
http://aktiv.origo.hu/itthon/20040814david.html
http://www.ajk.elte.hu/file/SzecsiArpad-ValasztasiGyozelem.pdf
http://www.napi.hu/nem_valasztas/az_mdf_rovid_tortenete_1987-2006_.282597.html
http://cdn1.boon.hu/2008/12/mdf.pdf
http://www.origo.hu/itthon/valasztas2010/kampanynaplo/20100225-az-mdf-tortenete-2002tol-a-2010es-valasztasokig.html
